Kozeledik szeptember 7., a fonokom meghivott a Fine-grained Refractory Materials Group tarsasagaban megszervezett sayonara partimra. Mar elore mondta, hogy kinai etterembe megyunk (bizonyara azert, hogy mind testileg mind lelkileg felkeszulhessek a kinaiak itteni inyencsegeire, esetleg kutyara). Gyorsan kerestem is a neten nehany csirke alapu kinai kosztot, ami Japanban is kaphato. Ez ugye elsore nem is tunik bonyolultnak. De a jol megszokott ananaszos csirkerol kiderult, hogy nem is kinai, a tobbi ismert kinai kaja sem hasonlit magyar barataira, mindent eljapanositottak. Vegul a ket oras 'all you can eat' vacsora soran igyekeztem a biztatobb kulseju etelekbol csipegetni. Hál' istennek nem volt igazi "hot dog" :)

Már nem sok időm maradt Japánban és az egyik szlovák barátunk, Slavo is hazautazik rövidesen, ezért szervezett egy horgászással és Nikko látogatással egybekötött kiruccanást. Velünk tartott még egy francia (Manu) és egy brit-amerikai srác (Charlie) is. A helyről tudni kell, hogy heves vulkanikus tevékenységnek köszönheti mostani arculatát. 1888-ban a Bandai hegy olyan heves úgy nevezett ultra-vulkanikus kitörést produkált, ami még a világ „vulkáni” történelemében is ritkán fordul elő.

Már többen mondták, hogy kevés a kép a blogban. Azt hiszem a mostani bejegyzéssel kárpótolni fogom őket, mert idő híján inkább a képek mesélnek.

Oarai a Csendes óceán partján található kis város. Hatalmas Aquaword-je van, ahol látható fóka és delfin show, cápaetetés stb.

Múlt héten születésnapom volt, amit úgy gondoltam egyedül fogok tölteni. Hát nem. Az a jó ebben a tsukubai közösségben, hogy mindenki egyedül van itt, ezért hatalmas az összetartás, olyan mint egy hatalmas család. Rengetegen köszöntöttek fel, többen mint otthon valaha. A nap úgy kezdődött mint egy szokott reggel, amikor éppen kimásztam az ágyból és még nem sikerült felébrednem, amikor egyszercsak "MEGLEPETÉS!" Eszter várt egy szülinapi tortával, és ajándékkal :) utána bementem dolgozni, de sorra jöttek a boldog szülinapot üzenetek.

Június végén került megrendezésre Yokohamában egy kerámiás konferencia, amit kiegészítettünk Barbival egy kis városnézéssel. Rengeteg a látványosság és mindez elég kis területen. Talán nem is véletlen, hogy Yokohama a második legsűrűbben lakott város Japánban Tokió után, ennek ellenére nagyon barátságosnak tűnt. A felhőkarcolók mellett tradícionális épületek, múzeumok és templomok is helyet kapnak. Itt található Japán legmagasabb épülete a Landmark Tower, aminek az alsó szinjein sikerült végre európai boltokat is találnunk.

A gaijin-ok (ejtsd gájdzsin) a japánban élő külföldiek, szó szerinti értelemben idegenek, kivülállók. Azaz mi. Személyes tapasztalatok hijján rengeteget beszélgettünk külföldi pajtásainkkal a témáról, hogy is miként is alakulnak a szerelmi szálak a felkelő nap országában.

Hát bizony meg kell állapitani, a gaijinok világában feje tetejére állnak a szerepek. A nyugati világban nem nagyon kell részletezni mi a felállás. Vannak a lányok, és vannak a fiúk akik udvaronak nekik. (Jobb esetben) a lányok válogatnak a nekik udvarló fiúk közül, és a legjobb jellemzőkkel rendelkező fiúegyedet párjuknak választják. A fiúknak emiatt nehezebb sorsuk van, több erőfeszitésbe tellik becsajozni, és ha az illető srác neadjisten csúnyácska is (aka Monitor Johnny), roppant kicsik az esélyei sajnos. A japánoknál sincs ez másképp: A japán fiúk hajtanak a japán lányokra, akik szépek, csinosak, és a fiúk is probálnak jól kinézni és megtesznek mindent hogy felszedjék a kiválasztott lányt.

A NIMS szervezésében részt vehettünk egy origami órán, ahol elsajátítottunk pár hajtást illetve dekorációs ötletet. Az origami jelentése papírhajtás (ori – hajtás és kami – papír). A papírhajtogatás művészete évszázadokkal ezelőtt, feltehetően Kínában született. A kínai papírhajtogatás hagyományát elsősorban a hagyományos temetési szertartásokban találhatjuk meg - amikor is az elhunyt javait, pénzt vagy értékeket helyeztek el sírmellékletként, vagy égettek el a szertartás során. Mivel az értékek eltemetése maga után vonta a sírrablók próbálkozását - kialakult egy új módszer: a valódi drágaságok, arany, használati tárgyak helyett papírból készült másolatok helyettesítették az eredeti sírmellékletet vagy áldozatot. Kínával, a papírkészítés hazájával ellentétben, Japánban a papírhajtogatás hosszú és folyamatos tradíció, arra az időre nyúlik vissza, amikor - valószínűleg a hatodik században - a papír gyártásának titka az országba került.

Mult vasárnap az Enoshima tengerpartra utaztam. Eszter mar nem emlékszem miért de nem tartott velem, de még én is majdnem lemondtam az utolsó pillanatban, de szerencsére mégis elmentem. Előtte 2 estén át mulattunk (péntek HotStaff, szombat karaoke buli) ezert 4 ora alvas utan vasarnap reggel igen gondolkodóba estem hogy inkabb aludjak e tovább. De szerencsére felkeltem, mert szépen sütött a nap és sok haverrol tudtam hogy jönni fog. 9-kor már a vonatállomáson voltam, szépen lassan odacsordogáltak a barátok is, és 12 táján megérkeztünk Enoshimára. Enoshima kb 40km-re délre van Tokiótól, nem vészes időben és árban se. A vasutállomáson ez a kép fogadott, ugyhogy tudtam hogy szép helyre megyunk!

Mint ugye megirtuk, a japan NHK ado velunk forgatott, amit ugye nem tett bele vegul az adasba. Meg anno a rendezo srac igert nemi ajandekot a faradozasainkert, de azota annyi ido telt el, hogy teljesen letettunk rola. Viszont ma reggel Eszter futasbol hazaerve meglepi csomagot talalt a postaladaban: Ket csomag ajandek, egy DVD az adasrol illetve egy kepeslap (egy vicces keppel), amitre a rendezo irt egy suru bocsanatkerest hogy nem tett minket adasba. A csomagban pedig torulkozo-szett volt. Ezert mar megerte vegigcsinalni ezt az egesz procedurat :)

Az onsen melegvízű forrást jelent, de használják a geotermikus fűtésű termálvizes fürdőkre is. Onsenbe azért vonulnak az emberek, hogy a forró vízben ücsörögve kipihenjék az elmúlt időszak fáradalmait. A legtöbb onsen szabadtéri, de manapság már építenek beltérieket is. A férfi és a női részlegek általában egy fallal vannak elkülönítve, de bizonyos helyeken koedukált fürdő is található. Egy ilyenbe látogattunk el hétvégén angol és kanadai barátainkkal. A belépő mellé váltottunk magunknak egy „tisztasági csomagot”, két törölközővel és egy pizsamával. A pizsama egyébként a szaunához kellett. Mielőtt továbbhaladhattunk volna az öltöző felé, a cipőinket be kellett zárnunk egy 3 jegyű számmal ellátott kulccsal a kihelyezett szekrényekbe. Az öltözőben ismét egy zárható szekrény fogadott minket amihez 4 számjegyű azonosító tartozott. Itt már kezdtem parázni, hogy sok lesz ez a csomó szám a nap végéig…

A Ninomiya House-ban (ahol lakunk) szerveztek egy előadást a kimonóról, nem utolsósorban kiegészítve némi európai koszttal, így hát ezt semmiképpen nem hagyhattuk ki. A kimonó szó szerinti jelentése a dolog (mono), amit viselünk (kiru). Eredetileg minden viselt ruhára használták, csak később korlátozták egy bizonyos ruhadarabra. A kimonó szabásvonala szögletes, kiterítve egy T betűt formáz, ami leginkább köntösre hasonlít. Típusai között külön kell választani a formai elemeket és a díszítő mintákat. Formai szempontból különbséget teszünk férfi és női kimonó között, illetve a női kimonókon belül elkülönítjük az esküvői viseletet. A fennmaradó rész csakis az alapján oszlik meg, hogy az adott kimonóhoz mennyi anyagot használtak fel.

A kimonó viselésének nagyon szigorú szabályai vannak (pl. a köpeny bal oldali végét hajtják rá a jobb oldalira, fordítva csak a halottak felravatalozásán szokás, élő személynek balszerencsét hoz), továbbá számtalan apró alkatrészt kell hozzá használni és körülbelül egy órába telik magunkra ölteni. Igazi türelemjáték, de jól példázza azt a japán szellemiséget, miszerint bármit is tesznek, a tökéletességig kívánják fejleszteni.

Bar csak egy kis varosban lakunk, azert szerencsere a sportolasi lehetosegek eleg tagak. Kezdetnek peldaul heti 2x van box tanfolyam a szomszed parkban, amire rendszeresen jarok. Ebben a parkban egyebkent van uszoda, foci-, baseball-, tenisz- es futopalya is. Eszter is ide jar futni, mert egy nagyon korrekten kiepitett rekortán futo ut van kialakitva. Ugyhogy valogathatunk a lehetosegekben. Ezenfelul a hazunkban van egy kisebb konditerem is valamint pingpong asztal.
Neha pedig spontan szervezesu lehetosegek is vannak, szombaton peldaul 5-en kimentunk focizni 2 orara. Az elotte levo szombaton pedig Sport nap volt a Tsukubai egyetemen. Ossze is talalkoztunk az egyetemista sracokkal, majd felmentunk a sportpalyara, ahol a japan sracok csomo sportversenyt rendeztek. Volt lehetoseg roplapdazni, kosarazni es vizipisztoly-csatazni is. Majd megmerkoztunk a helyi profi kidobos-csapattal, akik persze hamar elvertek minket, mivel 1. osszeszokott csapat volt, mi meg csak osszealltunk haverok; 2. ok rendszeresen edzettek, mi meg meg a szabalyokat is alig tudtuk.

Múlt szombaton leadták a kisfilmet, amibe felkértek minket hogy szerepeljünk. Nos hiába a sok munka, nem voltunk benne. De nemcsak a statiszta szerepünket vágták ki, hanem a japán óráról sincs benne semmi. Hát... miután megnéztük kissé nagyobb tiszteletet érzünk a Fókusz és egyéb magyar gagyi napi műsor iránt, melyek komoly izgalommal teli akciófilmbe illő mestermunkák ehhez a műsorhoz képest! Ezekbe a komoly 10-15 másodperces vágás nélküli jelenetekbe bizony túlzott izgalmakat okozott volna 1-1 extra snitt , ahol épp elbiciklizünk, vagy japánul tanulunk, bizony!

Mint ahogy szó volt róla Eszter előző bejegyzésében, én szombat este Roppongiban buliztam. Velem tartott néhány barátom: két amerikai srác és egy brazil meg egy német lány. Roppongiról tudni kell hogy Tokió egyik kerülete, ami tele van diszkókkal és bárokkal, és főként nem-japánok járnak oda bulizni. Mivel ugye mi nem Tokióban lakunk ezért ha bulizni akarunk menni, az némileg körülményes és nagyobb szervezést igényel. Azaz: biciklivel 20perc eltekerni otthonról a Tsukuba városközpontba, ott vonattal 1 óra Tokió és utána metróval irány Roppongi megálló (újabb 30 perc). És mivel az utolsó vonat 11 fele megy el, ezért a hajnali 5:30-as vonattal lehet először hazamenni (ami ugyancsak 1 óra haza + újabb 20 perc bicikli haza). Szoval kemény! De mivel nálunk semmi táncolási lehetőség nincs, na meg nagyon híres a Tokiói éjszakai élet, időközönként falkákban szabadulnak oda az emberek tőlünk. Nálam is 2-3 hét szervezés kellett mire sikerült ezt összehozni.    

Idén második alkalommal szerveztek Tsukubatól nem messze katonai rendezvényt, ahol  részt vettek Japán katonai alakulatai is, ők bemutatót tartottak a felszerelésükről, ejtőernyőztek, mi pedig kézifegyvereket vehettünk a kezünkbe, beöltözhettünk és végül, de nem utolsó sorban beülhettünk a II. világháborús tankokba, helikopterekbe.

Mostanában jóideje nem irtunk a blogra, ugyhogy most próbáljuk pótolni az elmaradásokat. A héten "Golden week" volt Japánban, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a péntek kivételével munkaszüneti napok voltak multhét csütörtöktől e hét szerdáig. Ilyenkor a japánok vonatra/buszra/autóba/repülőre szállnak és mindenki elutazik nyaralni belföldre vagy külföldre, és emiatt az utazási költségek az egekbe szállnak és tömegnyomor van mindenütt. Pont emiatt elutazni mi már nemigen tudtunk, de próbáltuk hasznosan tölteni ezeket a napokat.
Első körben rájöttünk, hogy a késő áprilisi nap van olyan erős, mint otthon május végén. És mivel másfél hét alatt közel 15-20 fokot emelkedett az átlaghőmérséklet, elkezdtünk kijárni a közeli parkba napozni. Úgyhogy a csütörtök reggeli filmforgatás után ki is mentünk szépen napozni, jó volt.

A golden week alatt remek időnk volt, ezért az itteni haverokkal úgy döntöttünk, hogy megmásszuk a Tsukuba hegyet (egyébként sem árt egy kis edzés a Fuji előtt). Japán egyik legérdekesebb hegyének két csúcsa van: Nyotai-san 877 m és a Nantai-san 871 m. A legenda szerint, több ezer évvel ezelőtt, egy istenség leszállt az égből, és a két hegytől (Fuji és Tsukuba) kért szállást, hogy hadd töltse ott az éjszakát. A szinte tökéletes kúp alakú Mt. Fuji megtagadta, mivel büszkeségből és gőgből úgy a vélte nem kéri az istenség áldását. Mt. Tsukuba viszont alázatosan üdvözölte a tisztelt vendéget, még étellel és vízzel is megkínálta. Ma Mt. Fuji egy hideg, magányos és kopár hegy, míg a Mt. Tsukubát növényzet borítja, és telis-tele van színekkel, ahogy az évszakok változnak.

 A hegyre felvezető út 2800 m hosszú volt és természetesen a meredeksége nem volt egyenletes, szóval elég kimerítő volt. A hőmérséklet 26 °C körül volt, a páratartalom meg Japánnak megfelelően magas volt, mintha gőzkabinban lettem volna. Na de ennyit a panaszkodásról, megmásztuk és a panoráma kárpótolt mindenért.

Május 15-én szombaton helyi idő szerint reggel 9-kor benne leszünk a japán TV-ben. NHK az adó neve (UPC-n fogható), és a műsor neve "Chiisana Tabi" (=kis utazás).  Magyarországon hajnali 2-kor fogható, ha valaki kiváncsi ránk! :P
Előszöris felvették 30 percig ahogy a japán nyelvórán szerencsétlenkedünk - ja, mert oda is járunk közben ám - majd megkértek minket, hogy 2 nappal késöbb menjünk be a városközpontba statisztának. Be is mentünk, és fel is vették ahogy elbiciklizünk a kamera mellett. Persze ahhoz, hogy ez spontánnak tünjön, kb 5x kellett elbicikliznünk mellette :) De jó móka volt, mit meg nem teszünk 3 másodpercnyi TV szereplésért!

Persze ha hozzájutunk a felvételhez, feltesszük a blogra.

Japánban az egyik leginkább várt esemény, és egyben a legkellemesebb időszak a Hanami (virágnézés), azaz a cseresznyevirágzás ünnepe. Ezzel az eseménnyel veszi a kezdetét hivatalosan is a tavasz. A cseresznyefa virágzása március végétől május elejére hullámzik végig. Ezt a meteorológiai iroda időjárás jelentéshez hasonló előrejelzéseiben szakuradzensze (cseresznyevirágfront) is követik, mert a fák, mindenütt máskor, de egy-két hét alatt elvirágzanak. Ilyenkor az emberek kivonulnak a szabadba - ahogy mi is tettük - és a cseresznyefák alatt piknikezéssel töltik a napot. Nem tudom mennyire adják át a képek a dolog szellemiségét, de igyekeztünk...

Múlt vasárnap délután a pénisz-fesztivál után visszanéztünk Tokióba, és két kerületet néztünk meg: Harajuku-t és Shibuya-t. Utóbbi helyen van egy hatalmas kerszteződés, amit nem véletlenül hívnak japán Times Square-nek (4.kép) . Ez az, amilyennek az ember elképzeli Tokiót, itt elképzelhetetlenül sok ember fordul meg.  en.wikipedia.org/wiki/File:Shibuya_Crossing.ogv

Harajukuba érkezve kismillió embert láttunk az utcán, kb. mint otthon tüzijátékkor, azzal a különbséggel, hogy itt csak egy átlagos vasárnap délután volt (1. kép). Láttunk itt még pár goth öltözetű nénit és egy rock&roll-ra táncolós elvis-es hajú bandát.

Múlt péntek a szokásos úton haladt: Hot Staff. Szombaton ébredés után találkoztunk egy magyar lánnyal egy kávézóban, tök jó fej! Utána pihi volt, rákészültünk a vasárnapra, amit én (Barbi) nagyon vártam, Eszter annyira nem: Péniszfesztivál Kawasakiban! (utólag indexen is volt róla szó)

El is indultunk szépen, majd találkoztunk néhány ismerőssel Tokyoban félúton, két francia sráccal és egy ukrán párral. Ennek a hagyományos fesztiválnak a lényege, hogy imádkozzanak a szent fallosznak a nemi betegségek ellen, valamint a termékenységért. Ezert egy rakás japán körbehordoz Kawasaki utcáin 3db méteres pénisz-szobrot, a nézősereg (80%-ban túrista) pedig ennek nagyon örül.

Múlt héten nem nagyon történt semmi, munka munka, péntek Hot Staff. Szombaton karnevál volt a városban, megünnepelték St. Patrick's Day-t. Ez a nap az írek nemzeti ünnepe, Szent Patrik napja. Úgyhogy nem egy típikus japán ünnep nap, és mi sem értettük miért veszik a japók ezt ennyire komolyan, de jónak tünt a program (itt), sok ember lesz, rengeteg ír, gondoltuk biztos jó lesz. Majd iszunk velük egy Guiness-t.

Szóval, mint az előző postban szó volt róla, a hosszú hétvégén Kyoto-ba mentünk (a hétfő is munkaszüneti nap volt Japánban). 2 napot töltöttünk ott, szombat hajnali 4:30-kor indultunk, és a dugók miatt délután 3-ra érkeztünk meg (a japán vezetési stílus azt hiszem egy külön postot érdemel). Miután lepakoltuk a cuccainkat a hostelben, elkezdtünk körülnézni a városban. Első nap két lényeges dolgot néztünk meg: Fushimi Inari Taisha-t és Kiyomizu-dera-t. Mire a Fushimi-hoz értünk, már lényegében sötétedett, emiatt viszont ezt a látványosságot turisták nélkül tudtuk megnézni, elég érdekes volt. Ez egy szentély, ami tele van kisebb épülettekkel, és közötte összesen néhány kilométer ösvény van. Ezeken közben többezer kapun (torii) kell átmenni. Miután itt végeztünk, átutaztunk Kiyumizuba, és közben megnéztük a Kyoto Tower-t.

A helyi cseh és szlovák barátaink felajánlották, hogy elvisznek minket Kyotoba kocsival. Mi nem is haboztunk sokat, hiszen ez a legolcsóbb utazási lehetőség Japánban. A srácok letették a japán jogsit, az egyikük már rutinos sofőrnek mondható. Azok számára, akik még nem jártasak az út bal oldalán való közlekedésben az alábbi matricát tehetik ki: Gaijin on board. 

Az újdonsült ismerőseink meghívtak minket karaoke-zni a Rainbow nevű szórakozóhelyre. Ez merőben eltér a hazai verziótól (persze itt ne az Alibire tessék gondolni). Összesen 20 kicsi terem van, ahol egy-egy baráti társaság elkülönítve bulizhat.

A képi megjelenítést egy nagyméretű LCD tv biztosítja, a zenét pedig egy wireless érintőképernyős panel segítségével választhatjuk ki.