Már nem sok időm maradt Japánban és az egyik szlovák barátunk, Slavo is hazautazik rövidesen, ezért szervezett egy horgászással és Nikko látogatással egybekötött kiruccanást. Velünk tartott még egy francia (Manu) és egy brit-amerikai srác (Charlie) is. A helyről tudni kell, hogy heves vulkanikus tevékenységnek köszönheti mostani arculatát. 1888-ban a Bandai hegy olyan heves úgy nevezett ultra-vulkanikus kitörést produkált, ami még a világ „vulkáni” történelemében is ritkán fordul elő. A hatalmas mennyiségű törmelék (kb. 1.450 millió köbméter) egyszerre lecsökkentette a hegy magasságát 608 méterrel, öt falut semmisített meg a hamu és a láva, ami 477 életet követelt. A kráter forradásai a több mint 100 éve történt kitörés ellenére is hűen mutatja a katasztrófa nyomait. A törmelék és a sár, amely eltemette az embereket, felduzzasztotta az Azuma csúcsnál eredő folyót és a tájat jelentősen megváltoztatta. Mintegy 300 tó és tavacska keletkezett, így alakult ki többek között a Hibara tó, Onogawa tó és a Akimoto tó, melyek a jelenlegi Bandai-fennsíkon helyezkednek el. Kiváló kontraszt a kemény kráter, és ezek a különböző színű (zöld, kék, piros és zöldes sápadt kék) tavak és tavacskák, aminek a Bandai-fennsík lenyűgöző látványát köszönheti.

Kirándulásunk első állomása Nikko volt. Idegenvezetőnk (Slavo) híján megpróbáltuk magunk felfedezni a terepet. El is indultunk egy kiépített ösvényen, bár feltűnő volt, hogy egy turista sem volt arrafele. 20 perces túrázás után hallottunk valami vízcsobogást, nagyon megörültünk, ez biztos valami vízesés lesz. Átküzdöttük magunkat a meredek terepen, de ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy ez csak egy felduzzasztott pocsolya egy kis emberi ürülékkel körítve. Visszatérve a bejárathoz élménybeszámolót tartottunk Slavonak, majd egy kis útbaigazítás után végre megcsodálhattuk azt, amit vártunk Nikkotól.

Ezután folytattuk utunkat a Bandaihegy irányába, útba ejtve egy bevásárlóközpontot, ahol kb. 10 embernek való kaját vettünk. A kemping közvetlenül a tó partján volt és saját japán ofunával (fürdő) rendelkezett. Már csak egyetlen megoldatlan feladatunk maradt. Hogy fogunk mi esőben grillezni? Ugyanis az időjárással nem volt szerencsénk. Az előrejelzés szerint csak záporokra számítottunk, de 80%-ban esett az eső. Na de mérnökök/fizikus lévén megoldottuk a problémát, törölköző két fej fölött kifeszítve, alatta a grill…

A kiadós vacsora után forró fürdőt vettünk, majd álomba szenderültünk. A horkolós srácot pedig száműztük a kocsiba éjszakára. Másnap lementünk a tóra, kajakoztunk egyet a szigetek körül, majd utána csatlakoztunk Charlie-hoz és Manu-hoz, akik már javában horgásztak. Üres kézzel, de emelt fővel hagytuk ott a stéget és élelem után néztünk. Így végre kipróbálhattam a sokat dicsőített tradicionális japán ételt, a rament. Nagyon finom volt, kár hogy csak az utolsó hónapban szántam rá magam a kóstolóra. Erről a levesről a japánok még egy filmet is csináltak, Tampopo a címe :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.